Zsédely Teréz: Indul a nyár című kiállításának megnyitója Gréczi Emőke Kedves Vendégek! Először azzal kezdeném, hogy ennél vidámabb, derűsebb kiállítást el sem lehet képzelni, már ami az összképet illeti. Ám az ördög, mint tudjuk, a részletekben rejlik. Amikor Gábortól megkaptam a reprodukciókat, annyit fűzött a kiállítás anyagához: ilyen egy mai 33 éves lány. Rögtön vitába szállok vele: szerintem meg nem ilyen, hanem így néz vissza, vagy így vetíti a közelmúltat a mára egy 33 éves lány. Nem kétséges, és számtalan bizonyítékot találunk arra, hogy a posztszocialista országok kortárs művészetében milyen erős a hajlam a retróra, a közelmúlt szatirikus ábrázolására, melyhez szigorúan a figurális festészet illik. A múlt jelképei, a színek, minták, hangulatok, formák felemlegetése arra utal, hogy még azoknak a művészeknek is akad feldolgoznivalójuk a múltból, akiknek vajmi kevés személyes emléke fűződik hozzá. Elég csak a közelmúltban Budapesten is bemutatott Lipcse-jelenséget, vagy a hallatlanul sikeres kortárs kínai művészetet említeni. Az egyszerű, hétköznapi emberek ál-derűs életének ábrázolása a szocreálban gyökerezik, mely ezekben az országokban akkor virágzott, amikor Amerikában és Nyugat-Európában az absztrakt expresszionizmus határozta meg a művészeti szcénát – micsoda különbség ilyen örökséggel a hátunk mögött alkotni az új évezredben. Évtizedek teltek el sivárságban és egyformaságban, azzal az illúzióval, hogy ez a világ modern, holott a lakótelepek kockaházai, az egyforma kagylófotelek op-art huzata a Bauhaus és az avantgárd paródiái voltak. Most pedig előlépett a képzőművészet új generációja, amelyik tovább parodizálja a paródiát, a régi világ szimbólumait retróvá emeli és kedvére játszik vele. Zsédely Teréz strand-jelenetei izgalmasan egybecsengenek Papp Gábor Zsigmond Balaton retro című filmjével, melynek hősei (korabeli filmhíradók, önreklámok, amatőr filmek szereplői) az évnek arra a hetére felhúzzák az előnytelen fürdőruhát, és egyetlen hét alatt minden bűnt és félresiklást megengednek maguknak, egy szál kolbásszal és egy gombóc fagyival többet a kelleténél. Kisgyermekkori emlékeimben felsejlik, hogy a pesti strandokon, a „Palán”, a „Szecskában” és a Dagályban a talpalattnyi hely tényleg csak talpalattnyi volt, de ez senkit nem akadályozott meg abban, hogy az a néhány ott töltött óra igazán élvezetes maradjon. Kortalan kritikát fogalmaz meg a kiállítás címadójául szolgáló animációs film, mely tanmeséül is szolgálhat: készülj fel a legrosszabbra, ha a magyar tengert választod. A kisfilm éppen az ellenkezője az imént említett derűs Balaton retrónak, mely semmit nem mutat be a vidámság mögött húzódó veszélyekről, a koszról, a lehúzásokról, az éjszakai brigantikról, az ordenáré nyaralókról – ugye, mindannyian láttunk és látunk ilyesmit, nincs ebben semmi különös. Zsédely Teréz biztos kézzel gyűjtötte ezeket csokorba, mintegy elrettentő antireklámot rendezve ezáltal a Balatonnak. (Csak egy apróság: a busz Keszthely felől halad a déli parton – festőnk ugyanis Győrből származik, nyilván innen a tájolás.) És milyenek ezek a kisplasztikák? Mint tudjuk, ezek a lazának tűnő, a régi Ez a divatból, vagy a mai Cosmopolitanből (teljesen mindegy) kivágott fogpaszta mosolyú hölgyek éppen olyan természetellenesek, szögletesek, darabosak, mint ezek a fadarabok, a való világban elképzelhetetlen mozdulat, póz merevedik meg, miközben természetességet hazudva mosolyognak a nézőre. A nyers fadarabok elnagyolt összeállítása megsemmisíti azt a hatást, melyet a modell kimódolt tartása akart sugallni eredeti környezetében, a drága divatlap oldalain. Valljuk be, micsoda örömet okoz, hogy a végére nem marad semmi, amit irigyelhetnénk rajtuk. Kívánom a kiállítás minden megtekintőjének, hogy legyen a nyara olyan mosolygós és derűs, amennyire mosolyogva és derűsen nézi Zsédely Teréz itt kiállított műveit! (Elhangzott 2010. május 4-én, Zsédely Teréz: Indul a nyár című kiállítása megnyitóján, HUBA Galéria (NÉZHELY), Bp.) |