fej logo
BEMUTATÓTEREM : GALÉRIA : SZABADISKOLA
spacer spacer
BEMUTATÓTEREM
Termékek
Szolgáltatások
Referenciák
Referencia fotók
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
GALÉRIA
Aktuális kiállí­tás
Korábbi kiállí­tások
Tevezett kiállí­tások
Aktuális eladási kí­nálat
Sajtómegjelenések
huba Művészcsoport
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
SZABADISKOLA
Program
Jelentkezés
Kiadványok
Fotógaléria
Kapcsolat
Oktatási időpontok
spacer
A főoldalra
spacer
spacer
HUBA® Bemutatóterem és Galéria
1012 Budapest, I. Attila út 133. utcai bejárat
E-mail: hubakft@t-online.hu, fax: 355-4538, 225-8450, Mobil: 06/30/9663303

Kiállí­tó művész(ek): Madarassy András
Rajzok
A kiállí­tás megtekinthető: 2009-11-04 - 2009-11-27
Meghí­vó letöltése
Kiállí­tási lap letöltése
Kiállí­tott művek
Megnyitó
A kiállí­tás megnyitóján készült képek

 

 

Madarassy András: Rajzok című kiállításának megnyitója

  

 

Mézes János 

 

Tisztelt Megjelentek, kedves Barátaim.

 

Megtisztelő feladatot kell ellátnom.

Madarassy András festőművész barátom Rajzok című kiállításának megnyitására kért fel.

Ritkán vállalt feladataim közé tartozik ilyen megbízásnak eleget tenni.

Ennek megfelelően készültem fel a feladat ellátására.

Nem vagyok avatott szakértője kiállítások megnyitásának, de merem remélni, hogy ezt elfogadható színvonalon oldom meg, illetve törekedni fogok erre.

 

Felkészülésem első időszakában adatok beszerzésével próbáltam megközelíteni a feladatot.

Az interneten a Google kereső program Madarassy András nevének beütése után 26.500 magyar nyelvű találatot jelzett.

Ezt egy kicsit soknak tartottam.

Ellenőrzésképpen beütöttem saját nevemet is, emlékeztetőül Mézes János.

„Megnyugodva” tapasztaltam, hogy a találatok száma itt 53.600.

Első ütemben tehát én győztem.

Saját nevemnél egy olyan linket is találtam, melyben foglaltakat már elfelejtettem, de humorosnak tűnt.

Engedjék meg, hogy ezt közzétegyem.

Egy volt tanítványom, aki jelenleg egy építési iroda tulajdonosa, az alábbi bemutatkozó anyagot tette közkinccsé:

 

„1980. szeptemberében az első épületszerkezet órámon Mézes János tanár úr e szavakkal indított el a szakmai pályámon:

- Nem kell megijedni, ez a szakma nem olyan bonyolult, most elmondom nektek a lényegét. Ha ezt jól megjegyzitek, szakmai téren nem érhet benneteket meglepetés:

Ha a téglákat egymás tetejére rakjuk fal lesz, … ha egymás mellé, akkor járda.

Hát én azóta ezt az „egyszerűen átlátható” szakmát gyakorlom és tanulom folyamatosan.”

 

Nem hiszem, hogy festőművészek esetében hasonló „egyszerűen átlátható” módon útjára lehet bocsátani tanítványokat, úgy vélem, hogy ennél bonyolultabb ajánlást kell alkalmazni.

A Magyar Értelmező Kéziszótárból megkerestem a „festő”-re vonatkozó definíciót.

E címszó alatt az alábbi meghatározások szerepelnek:

1. festőművész

2. szobafestő

3. kelmefestő

 

Nyilvánvaló, hogy jelen esetben a festőművész meghatározást kell alapul venni, bár állítom azt, hogy szobafestés terén is lehet maradandót alkotni.

Ennek bizonyságaként szeretném megemlíteni, hogy pár nappal ezelőtt Rómában jártam.

A Vatikán épületében – elnézést a profán hasonlatért - egy viszonylag jól kifestett szobát találtam, melyet Sixtus-i kápolna néven ismerünk.

Igaz, hogy ennek festése az ún. freskó-festés technikával készült, mely nedves vakolatra festett falfestményt jelent.

 

A kelmefestő szakmával még nem foglalkoztam.

 

Próbáltam a témát oly módon is megközelíteni, hogy megkíséreltem a „művész” címszót megkeresni.

Az Értelmező Kéziszótár itt azt rögzíti, hogy a művész a művészet valamely ágában alkotó tevékenységet folytató (képesített) személy.

Az alkotó tevékenységgel kapcsolatban az „alkotás” szó magyarázatára kell sor kerüljön.

E helyen az „alkot” kifejezésnél az a meghatározás szerepel, hogy munkával, tevékenységgel létrehoz valamit.

„Alkotó” pedig az, aki képes és szokott alkotni valamit.

 

Annak érdekében, hogy közelebbit megtudjak az alkotás fogalmáról, értelmezéséről megkerestem az egyik vallástörténész professzor és közíró barátomat.

Arra kértem fejtse ki, hogy véleménye szerint mikor keletkezik egy műből mestermunka, mikor nevezhetjük azt alkotásnak.

A következő egyszerű magyarázatot adta:

„Tételezzük fel, hogy egy barátoddal kimész a Duna-partra a naplementét lefesteni. Tételezzük fel, hogy a barátodat történetesen Monet-nek hívják.

Zárójelben mondom, hogy ilyen ismert személyt barátaim között még nem volt alkalmam egy közös festésre a Duna-partra hívni.

Mindketten megfestitek a naplementét.

Az egyik egy korrekt naplementét ábrázol, a másikba viszont Monet barátod olyan plusz dolgot jelenít meg, ábrázol, mely neked eszedbe sem jutott.

Ez által válik az ő műve alkotássá, a tied pedig legjobb esetben egy kiváló giccsé.”

 

Ebben megnyugodva a további kutakodást befejeztem.

Remélem, ezt a kis kitérőt nem veszik tőlem zokon.

 

Ha Madarassy András barátomat „életrajzi” oldal felől közelítem meg, akkor a következő száraz tényeket tudjuk meg:

András 1979-ben született.

Gimnáziumi tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajz tagozatán folytatta, 1994. – 1998. évek között.

1998-tól 2005-ig a Képzőművészeti Főiskola, a mai nevén Képzőművészeti Egyetem hallgatója volt.

2005. évtől, mint képzett festőművész tevékenykedik.

 

A száraz tényeken kívül András megismeréséhez fűződő emlékem is érdekes.

1994. évben terveztem és építettem a Nemzeti Tankönyvkiadó épületet, melynek egyes elemeit András édesapjának, István barátomnak a képzőművészeti alkotásai díszítik.

A „nagy mű” elkészülte után, 1995. vagy 1996. évben jártam az épületben.

Az épület előcsarnokában az igazgatóság rendszeresen kiállításokat szervezett, ezzel is kihangsúlyozva a Nemzeti Tankönyvkiadó szerepét, feladatát.

Az előcsarnokon átmenve, a kiállított képek között megakadt a szemem egy olyan festményen, mely a barna különböző árnyalataiban, igen jó ecsetkezeléssel megfestett, hangulatos szobarészletet ábrázolt.

A képet közelebbről vizsgálva vettem észre a nagyvonalú ecsetkezelést, majd ezt követően az alkotó nevét.

A festményt András barátom készítette, és az a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium rajz tagozata révén került kiállításra.

 

Az első alkalommal, hogy édesapjával, István barátommal összefutottunk, említést tettem erről az esetről és közöltem, hogy véleményem szerint „nagy ember” lesz Andrásból, és reményeim szerint vásárolni is fogok Tőle, ha nem emeli túlságosan magasra műveinek árát.

 

Ezt követően több alkalommal találkoztunk, főleg olyankor, amikor műterem vásárlásához kérte szakmai segítségemet.

Sajnálom, hogy ez a műterem vásárlás a mai napig nem sikerült, de ez nem rajtam múlott.

 

Elárulom, hogy a most bemutatott rajzok jó részét frissen bekeretezve csak a tegnapi napon tudtam megtekinteni.

Kíváncsian vizsgáltam a több évre visszamenő időszakban elkészült rajzokat.

Egy előző kiállítás megtekintése után mindössze két portré volt számomra ismert.

 

A kiállításra kerülő rajzok mindegyikét hozzám közelállónak találtam, mivel mindegyikük ceruzával készült, azzal a szerszámmal, amellyel általában magam is dolgozom.

Andrással való beszélgetésem során kérdéseimre az alábbi válaszokat kaptam:

Kedvence a portré-festés, ezen belül is a ceruzarajz.

Tájképeket csak egyes táborozásai során, Zebegényben festett, de a festett képek rövid időn belül átmentek portré készítésébe, mely portrékon jellegzetes arcokat, vagy a táborozás közben Neki megtetsző leányzókat jelenítette meg.

A leányzók emlegetése után még a ceruza keménységi fokozatára is kitértünk.

Megbeszéltük azt, hogy az építészeti rajzok során szerkesztésnél a legkeményebb H-s jelű ceruzákat használom, melyek képzőművészeti alkotáshoz alkalmatlanok, de mindkettőnk kedvence a 2B-s keménységi fokozat – vagy annál puhább - mellyel már „érzékeny” vonalakat lehet húzni.

 

Ez az érzékeny vonal jellemző András minden most kiállított portréjára is.

 

A 26 vagy 27 kiállított kép között megjelenik egy gyermekkori alkotása is, melyre külön felhívom Tisztelt Vendégeink figyelmét.

Találhatunk három olyan portré tanulmányt, melyet előtanulmányként a diplomájához készített.

Ennek nehézségi fokát jelentette az, hogy három különböző korú női portrét kellett a sorozathoz elkészítenie.

Ezt a feladatot kiválóan oldotta meg.

Több olyan jellegzetes portrét is láthatunk, melyeket erdélyi útja során készített.

Mindegyikükről megállapítható, hogy a művész jó érzékkel közeledett a témához, azt olyan mértékben, fokon és művészi hozzáadással dolgozta fel, melyek alapján e portrékat alkotásnak lehet minősíteni.

 

Kérem Önöket, hogy ennek szellemében tekintsék meg András barátom „Rajzok” című kiállítását.

Leljék fel a kiállított rajzokon azt a pluszt, amely megkülönbözteti az alkotást a „kiváló giccstől”.

Végezetül engedjék meg, hogy egy Goethe-idézettel zárjam megnyitó-beszédemet:

„Keresd, művész a magányt,

művet foganj, s befejezz,

de hogy élvezd alkotásod,

ahhoz társakat keress.”

 

A mai napi társak mi vagyunk.

 

András barátomnak a továbbiakban eredményes, sikeres munkát kívánok és köszönöm, hogy meghívásával megtisztelt.

 

Utószóként engedjenek meg annyit, hogy András barátomnak irodám ajándékaként szeretettel átadjak egy olyan eszközt, amely

-          Erdélyből származik, mint egyes portréi,

-          portrékészítésre alkalmas és

-          abba a keménységi fokba sorolható, amelyet mindketten szeretünk.

    

 

 

(Elhangzott 2009. november 3-án,  Madarassy András: Rajzok című kiállítása megnyitóján, HUBA Galéria (NÉZHELY), Bp.)

  

 

Copyright HUBA Kft 2007 - Minden jog fenntartva!