fej logo
BEMUTATÓTEREM : GALÉRIA : SZABADISKOLA
spacer spacer
BEMUTATÓTEREM
Termékek
Szolgáltatások
Referenciák
Referencia fotók
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
GALÉRIA
Aktuális kiállí­tás
Korábbi kiállí­tások
Tevezett kiállí­tások
Aktuális eladási kí­nálat
Sajtómegjelenések
huba Művészcsoport
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
SZABADISKOLA
Program
Jelentkezés
Kiadványok
Fotógaléria
Kapcsolat
Oktatási időpontok
spacer
A főoldalra
spacer
spacer
HUBA® Bemutatóterem és Galéria
1012 Budapest, I. Attila út 133. utcai bejárat
E-mail: hubakft@t-online.hu, fax: 355-4538, 225-8450, Mobil: 06/30/9663303

Kiállí­tó művész(ek): Lajta Gábor
SALOME
A kiállí­tás megtekinthető: 2008-05-07 - 2008-05-30
Meghí­vó letöltése
Kiállí­tási lap letöltése
Kiállí­tott művek
Megnyitó
A kiállí­tás megnyitóján készült képek

Lajta Gábor: SALOME című kiállításának megnyitója: 

 

 

 

 

Szabó Szilvia: SALOME - Lajta Gábor kiállítása

   

 

 

Lajta Gábor saját munkásságán belül három képet is megnevez előfutárként, mindhárom 2005-ben keletkezett: Salome, a Kinek a végzete?, és a mitologikus női téma révén a Persephone elrablása. Hozzátenném, hogy ezekkel a festményekkel, mondhatnám Salome-tanulmányokkal (remélhetőleg egy hosszabb sorozat első állomásai), Keresztelő Szent János lefejezésének történetén keresztül ismét a hatalom, az erőszak és a szexualitás viszonyait vizsgálja, boncolgatja. Folytatása a színházas képeinek is, és az éjszakai világnak éppúgy, mint az elmúlt évek vörös-bordó női aktjainak és cigarettafüstös szeparéinak.

Folytatta a színes fényekkel, és magukkal a színekkel való kísérletezést is. Főként az egészalakos táncoló Salomét ábrázoló festményeknél, melyeknél a jól ismert színtanulmányok (például Johannes Itten) mellett Molnár Sándor írásai, gondolatai hatottak és hatnak Lajtára erőteljesen. (Ajánlom mindenki figyelmébe az elmúlt hónapban kiadásra került A festészet tanításáról című kötetét.)

Nézzük is meg ezeket a képeket a színszimbolika alapján; sárga, piros, fehér, és két kék. Alapszínek. A sárga harmonikus megtestesülésekor a fény, az intellektus, a bölcsesség analógiája, ellenben diszharmonikusan az irigységet, az árulást jelzi. Azonban a sárga kép (Tépett ruhában) is inkább vörös, a festmény drapéria háttere tűzzé vált, sárgán-vörösen izzik. Az irigység gyökere itt a szenvedély. A vörös az élet, az akarat, a vér és a vágy színe, diszharmonikusan a démoni szenvedélyé. A kék mindig transzcendentális, a szellem, a lélek, a végtelen földi és égi óceán. Az Extázis című, az előtérben látható alkotáson ezt, a kézzelfogható világon való túlmutatást erősíti a fejtartás és a felfelé mutató leonardói kézmozdulat is. A kék a barnával, a föld meleg színével együtt jelenik meg és egyensúlyban, míg a tiszta kék képen (A tánc után) a kék melankolikus és hideg tulajdonságai kerülnek előtérbe, a kihűlést pedig tovább fokozza a sárgászölddel. A sorozat tehát kemény sárgából indul, felizzik, kihűl, majd a fehérrel, a letisztult visszapillantással fejeződik be (Végül).

 

Lajta Gábor alkotófolyamatában a modellekkel való munka, a modellek személye, arca, karakteréből nyert benyomás továbbra is nagyon fontos alapja ezeknek a gyökerükben realista képeknek.

Stilárisan a reneszánsz és a barokk folytatója, és hatottak rá expresszív „szín-képek” és szimbolista művek is, név szerint kiemelve; Caravaggio és Tiziano Saloméi, Gustave Moreau Jelenése, és Odilon Redon festményei. Csernus Tibor műveinek időtlenségével lehet és kell még alkotásait összefüggésbe hozni, amelyekben a modern – olykor rejtetten, olykor nyíltan – vegyül a klasszikussal, elmosva ezzel a pontosan meghatározható idősíkot.

 

A történetre visszatérve Oscar Wilde-ot nem szabad kihagyni, akinek Salome című darabjában a bibliai leírás szabad értelmezése kétségtelenül inspiratívan volt jelen.

Az eredeti, bibliai történetben (Máté 14.3-8; Márk 6.14-29) a törvényt nem tisztelő házasságtörés a kiindulási pont, miszerint Heródiás elhagyta férjét, és annak testvérével élt. Elképzelhető, hogy ez egy szerelmi kapcsolat lehetett, Keresztelő Szent János azonban – a rá jellemző erővel – „vérfertőző frigy”-nek titulálta, megbélyegezve ezzel Heródiást, továbbá folyamatosan a kapcsolat megszakításáról próbálta meggyőzni Heródest (Heródes Antipász, a betlehemi gyermekgyilkosságot elrendelő Heródes fia). Így került János a börtönbe, és – Jézus történetéhez hasonlóan – Heródes nem akarta őt megöletni, sőt, kifejezetten szeretett vele beszélgetni. A történet mozgatórugója Heródiás, aki féltette hatalmát és nőiségét. Salome az ő kívánságára, és neki vitte a fejet, és ő rendelkezett vele ezután. (A testet a tanítványok vitték el; Máté 14.12, Márk 6.29) Salome név szerint nincs is megemlítve a Bibliában, a történet gyújtópontja mégis ő (már a reneszánsz és a barokk ábrázolásokon is).

 

Wilde-tól a hercegnő nemcsak a főszerepet kapja meg, hanem a próféta megölésének ötletét is. Ebben az adaptációban Salome beleszeret a Jochanaan-nak nevezett Keresztelő Szent Jánosba; hangjába, szűzies, elefántcsont-fehér testébe, fekete szőlőfürt hajába, bíborvörös ajkaiba. Szerelme azonban heves testi szenvedélyből fakadó héja-nász. Heródes kívánságára táncol, a hétfátyoltáncot lejti, ami kifejezetten erotikus hatású lehetett, és János fejét kéri cserébe. Heródes, hogy megmeneküljön a próféta-megölés hatalmas bűnétől, földi kincseket ígér Saloménak, ám a hercegnő hajthatatlan. A Bibliával ellentétben önálló, erős egyéniséget látunk személyében, aki eléri, amit kigondolt. És a levágott fej sem szór már átkokat, Salome végre, boldogan megcsókolja, és őrületében nem is érti, Jochanaan szemei miért csukottak.

Ezt a rendkívül erős érzelmi irányítottságot látjuk Lajta Gábor (az elsőként elkészült) Salome Keresztelő Szent János fejével című festményén, ezt az undorral vegyült, gumikesztyűs szerelmet, valamint a bonctermi Azonosításon is, és idetartoznak a cselszövésből csábító, hálóját kivető fekete özvegy-jellegű táncoló Salomék is, amiről Pasolini Médeia című filmje jut eszembe. Fontos megjegyeznem, hogy a valósághű ábrázolásért Lajta (régmúlt korok festőihez híven) hullaházban tanulmányokat végzett. Az ott készült rajzokból most öt darabot láthatunk.

 

Tehát adott a bibliai dokumentum, adott Wilde értelmezése, és van Lajta Gáboré … akié, ahogy a képekből kiderül, valahol a kettő között foglal helyet; Heródiás a mozgató, aki, ha szükséges, a hatalomért erőszakhoz is folyamodik. Jánossal való összeütközésének erőteljes reprezentálói a teátrális párosképek, Salome pedig egyértelműen csábító, tudatosan cselszövő.

Hogy a valóságban mennyire volt eszköz anyja kezében? Nem tudható. Feltehetőleg igen naiv lehetett, érzelmileg még gyerek, testileg már érett nő (tizennégy éves volt akkor). Talán nem is volt tisztában azzal, hogy milyen hatást válthat ki férfiakból, ha egy erotikus táncot lejt.

 

Kitekintésül vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a nőiség és a szexualitás viszonyát a Bibliában.

Mindenki jól ismeri Ádám és Éva történetét. Az Éva képviselte női nem már itt a kígyóval, a csábítással együtt jelenik meg, ám nem a csábítás maga, sokkal inkább egy odaadó oldalborda. Tény, hogy a patriarchális, arab-zsidó-keresztény gondolkodás kettévágta a női lét egészséges egységét azzal, hogy felosztotta azt szexuális-démoni-csábító, valamint tiszta-szűzies-anya karakterre. Az egyiket zsákruhába dugná, a másikat felmagasztalja. Manapság, itt Európában a nők kiszabadultak e birtokviszony alól. Ezt éljük. Ám átlendült a másik oldalra. Emancipált feminista nők törekednek uralomra, és - képletesen szólva - tűsarkúikkal leigázzák a férfiakat. A magánéletben is megvan a hatalmi viszony, az alá-, és fölé- rendeltség. Visszatérve a Bibliához, Lilith testesíti meg legtisztábban a nő csábító oldalát az ősi szent iratokban. Éjszakai démon a héber mitológiában, és a Bibliában is (Ézsaiás 34.14). Ő Ádám első felesége, akit Isten egyenrangúnak teremtett Ádámmal, hozzá hasonlóan a földből gyúrta, gyönyörűnek. A férfi felül akart lenni, a nő viszont nem akart alul, veszekedtek, és Lilith kirepült a Paradicsomból. Isten parancsára sem tért vissza. Ezt követően Isten megteremtette Ádám oldalbordájából Évát. A régi, női-férfiúi egyenrangúságra épülő modell megbukott, így az új idea az alárendelt női szerepből és a középpontban álló férfiúi princípiumból állt.

Lilith később összekeveredett a görög mitológiában szereplő Lamia nevű női démon mítoszával, akinek kígyó az alteste és gyermekeket eszik, így számos középkori és reneszánsz ábrázoláson Lilithet spirális kígyó altesttel láthatjuk, sőt gyakran ő maga a kígyó, aki az almát Évának nyújtja. A Sátánnak, aki addig csak férfi lehetett, később ez a kígyó forma lett női megtestesülése. (Látható például Michelangelo, Hugo van der Goes, Bosch képein.) Mellesleg, bár nem mellékesen, Jézus és Sátán, illetve Káin és Ábel a férfi isteni és démoni dualizmusának bibliai párhuzamai.

 

A mitológiai gyökerek ismeretével még többet fejthetünk föl Lajta Gábor Salome-képeinek jelentésrétegeiből, melyekben egyaránt testet öltenek az alaptörténetre jellemző indítékok: a hatalom, az erőszak, a forró vágy és a hideg számítás. Emellett Lajta a rejtélyesség szándékával elidegenít, hogy egy meghatározhatatlan időbe és térbe helyezze figuráit, és velük együtt festményeinek befogadóit. Számára a lényeg az, hogy a kép rejtély maradjon. Fogadják szeretettel a kiállítást!

       

 

 

 

 

(Elhangzott 2008. május 6-án, Lajta Gábor: SALOME című kiállítása megnyitóján,

HUBA Bemutatóterem és Galéria, Bp.)

Copyright HUBA Kft 2007 - Minden jog fenntartva!