Az EGY NYÁRI MOSOLY című csoportos kiállítás megnyitója

Sinkó István: Mosoly másként  

Mottó:
„Oly fényes délután volt, oly vidám
Úgy június vége felé talán
Mikor északi szél terelgeti
S nyájban a felhők ezüst hegyei
Elúsznak s mögöttük a szűzi lég
Kinyílik az időtlen messziség…”
Shelley 

Mosoly, mosoly, mosoly és újra mosoly. Mosolygó emberek fényképeit nézegetve tudjuk, hogy a kép egy elkapott pillanatot örökít meg. A mosoly nem tart sokáig, így nincs sok időnk a tanulmányozására sem. A művésznek, még ha optikai eszközöket használ is, nagyon gyorsnak kell lennie, hogy néhány vonással rögzítse a múló pillanatot - írja David Hockney a Titkos tudás című művében, és keresi is a magyarázatot miként volt képes oly’ élethű mosolyt festeni Velazquez vagy Rubens.

Az itt látható 30x40 cm-es kis vásznak alkotói közül alig néhányan rögzítették e múló pillanatot, a mosolygó embert, vagy gyereket, inkább magát a derűt, a mosollyal is jellemezhető nyári hangulatot, esetleg a nyáresti mosolyt (Bergman filmcímét ideidézve Lajta Gábor képénél).

Amikor a kiállítás kurátora, a HUBA Galéria vezetője Mészáros Gábor felkérte a húsz alkotót, hogy Egy nyári mosoly címmel fessék meg kis képeiket szinte egy, az általános iskolában bevett év eleji Rajzórai témát melegített fel. Fesd meg, rajzold le egy nyári élményedet! Ilyenkor zömmel lemenő napnál csillogó tavak, plázson játszó gyermekek és erdőben kiránduló család, esetleg  az Akropolis romjainál fényképezkedő turisták bukkannak elő az A/4 vagy A/3-as méretű rajzlapokon.

Vajon kortárs művészeink  e  kötött témát mennyire képesek  szabadon kezelni. Lám, Bóna Ottó valóban mosolyog a vásznon, Barabás Márton egy saját motívumot ismétel meg, széles mosollyá alakítva a klaviatúra kalapácsait, Kondor Attila kis tájat rögzít, Jánosházi Ágnes még a méretkötöttséget is felrúgva egy látomásos jelenetet rögtönöz.

A kortárs festő számára már az érzéki táncosnő, a képregényszerűen megoldott idill is nyári emlék. Emlék? Inkább motívum, személyes ügy sokadik elmesélése, játék és varázslat, még inkább Dichtung und Wahrheit. Költészet és valóság.

Reméljük, mi nézők, e nyári varázslat még több képet, e néhány vázlat még több új kompozíciót szül, s akkor a nyári élmény kötelező penzuma, a lemenő nap és a kirándulók az alkotók számára nem csupán egy, a derű óráit számoló kaland volt. 

(Elhangzott 2007. szeptember 6-án, az Egy nyári mosoly című kiállítás megnyitóján,
HUBA Bemutatóterem és Galéria, Bp.)